Црква Светог архангела Михаила 1751-2001
Резиме HU
 |
A magyar nemesség és a vármegyék inszisztálására 1751. aug. 15-én Mária-Terézia rendeletet hoz a Tiszamenti - Marosmenti határőrvidék megszüntetéséről, melynek értelmében az összes katonai sáncokát át kell adni a vármegyéknek, aminek következtében a határőröknek civil szolgálatba kellett volna kerülni. Ez a rendelet a határőrvidéki katonái körében nagy elégedetlenséget váltott ki, és megkezdődött a tömeges kivándorlás erről a katonai határvidékről.
A kivándorlás megakadályozása céljából az uralkodónő megalapítja a Tiszai koronakerületet, valamint ugyanezen év június 28-án kiváltságlevelet ad ki. Ezen előjogok igen jelentősek és messze hatóak a szerbek Tisza vidéki megmaradása tekintetében.
A kiváltságlevél tizenhetedik pontja így szól: "Az említett Tisza koronakerület koronakerületben a hit, a vallás és az egyházi szertartások gyakorlása, a külső és belső részein, továbbá a régi naptár szerinti ünnepek megtartása, a templomok és tornyok építése, a megadott és megerősített kiváltságok szerint továbbra is teljesen szabadon történik és ezt senki sem gátolhatja meg. A papság földjeikkel együtt sérthetetlen és előjogaik tartósan érvényesek.
Ilyen körülmények között épült 1751-ben a Szent Mihály arkangyal templom. A szerb pravoszláv egyház, a Habsburg monarchia idején a plébániahálózat kialakítása terén megkezdett reform végrehajtása érdekében a hívők támogatását kérte anyagi vonatkozásban. A szerb lakosság a Karlócai érsekséghez tartozó egyházközségekbe tömörül, hasonlóan a felújított ipeki patriarchátus mintájára.
A zentai Szent Mihály arkangyal pravoszláv egyházközség élénk tevékenysége, mindenekelőtt a hívők részvételén alapult.
A plébánia vallásközség egyik alapvető feladata az ifjúság képzése volt, különösen azon időszakban, amikor az általános iskolák kizárólag az egyházközségek illetékessége alatt működtek. A tizennyolcadik század utolsó évtizedében Zentán megalapították a szerb pravoszláv iskolát.
Később, az 1812. évi Királyi rendelet lehetőséget nyújt leányiskolák alapítására, és 1862ben meg is nyílik.
A XIX. század kezdetén és közepén a szertartásrendről szóló könyvek mellett mind gyakrabban megjelentek a szélesebb körű művelődést szolgáló nyomtatott könyvek. A Karlócai egyházközség 1859-ben iskolai könyvalapot, iskolakönyvtárat létesít azon romantikus nemzeti felvilágosodási nézetek alapján, amelyek létrehozták a Matica srpskát is.
Az egyházközség intézménye központi szerepet vállalt az egyház, az iskola és a népi könyvalapok gondozásában. Hatékony vallásközösséggé nőtt a hívők anyagi támogatásának köszönhetően.
A XIX. század hatvanas éveinek végén a Karlócai érsekség egyházközségeinek munkájában új időszak kezdődik, amely az első világháború kirobbanásával ér véget. A háború befejeztével megváltoznak apolitikai és egyháziközségekviszonyai, az egyháziak javára.
Az egyházközségekben egyházi képviselő-testület és egyházi tanács működött, mint a képviselő-testület végrehajtó szerve, melynek hatáskörébe tartozott az egyház és az iskola. E testület választja meg a plébánost és a tanítót, meghatározza a fizetésüket és rendezi az egyházközség vagyonát.
E helyzetnek köszönhetően az egyháznak és egyházközségeknek jelentős szerepük volt a hívők erkölcsi rendjének kialakításában.
A XX. század harmincas éveinek derekán a vallásközségekben súlyos gazdasági válság következett be, az alapítványi földtulajdont elidegenítették- eladták.
A második világháború és a magyar megszállók bevonulásaZentára új feltételeket teremt a vallásközségek munkájához. Ebben az időszakban helyezik át a Szerb keresztet a templomkertbe.
A háborút követő években igen nehéz helyzetben működhetett az egyház az uralkodó kommunista párt ideológiája miatt.
Az egyházi vagyont (föld, házak) nacionalizálják, és a templom fenntartása kizárólag a hívőket terheli.
A Jugoszláv SZFK megszünésével, valamint az uralkodó politika elmarasztalásával az egyház egy úgynevezett "ignorált egyház" helyzetben létezett, 2000. okt. 5-ig a demokratikus változások kivívásáig, amikor kipattant a remény szikrája, hogy a vallás és egyház elfoglalhatják igazságos és méltó helyüket.
A zentai egyházközösségnek vissza kell származtatni vagyonát, a 12 házat és 207 hold szántóföldet, ami lehetővé teszi az alapítvány ténykedésének megújulását.
